TOFU Találkozó... megvolt... jóvolt.

Kicsit megkésve írom csodálatos élménybeszámolómat, csak eddig nem akartam a taknyommal lecsöpögtetni a billentyűzetem. Semmi vész, jól vagyok.

Íme a beszámoló:

In medias res...

Saku természetesen megint egy órával hamarabb érkezett meg a találka helyszínére ezért már 10-kor késésben éreztem magam a 11-es találkozó ellenére. Nah mindegy, legközelebb 11-et mondok neki és 10-re megyek... cseles.

Miután találkoztunk már jött is a telefon Minakotól, hogy ő is megérkezett busszal a világ másik végéről. A délelőttöt 3-asban töltöttük, vihorásztunk, és egyesek a játszótéren baromkodtak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mikor Saku és Minako 100 méterről kiszúrták a játszót idióta... akarom mondani óvodás... mármint normális ember módjáta rohanni kezdett a hinta és minden más felé, ezzel elijesztettek minden játszani próbáló kisgyereket. Üvöltettünk egy kis visual kei-t és ezzel teljes volt a sikerünk a kisgyerekes komoly szülők körében. 

A játszóterezés után én a kalapomra úztam a nekofüleket, Minakoék meg a fejükre kötötték a kendőiket és felvették a kapucniaikat, és így sértettük a közízlést a népliget körül sétálva. 

Nem kellett sokat várnunk Barbiék megérkezésére. Jöttek ráadásul Bencéstül. Ezennel már tényleg normális találkozónak nevezhetjük a szombaton történteket, hiszen többen voltunk mint a csapat fele. Nem fél siker.

Eljött az idő, hogy útnak induljunk az Ázsia centerbe. Minako sikeresen vett magának jegyeket... akarom mondani Saku vett helyette, és meg Sakunak adtam párat. Innentől nem volt akadály, csak Bence próbálta játszani a nem izgatottat.

Pillanat aranyköpése: Lekapta az tetejét! XD by: Minako a jegy és a lyukasztógép találkozásáról.

Az előbb említett vidéki leányzó nagyon örült, hogy ülhet a metrón, és a bkv buszon, mert ilyen még soha nem történt vele. Milyen aranyos... milyen naív, hogy ezt még élvezi.

Már majdnem elértük a célunkat, amikor már nem is tom kinek támadt az a remek ötlete, hogy vágjunk át egy hatalmas füves pusztán az Ázsia és a Pólus center között. Vicces látványt nyújthattunk ahogy meneteltünk, és próbáltuk a fejünk körül elhessegetni a többmillió muslincát amik tömör felhőt alkottak. Élmény volt, csak sajnos kép nem készült róla. Jah egyébként Bence az ujjal lelövöm taktikával is próbálkozott.

Én, Barbi és Bence nem mentünk be a fedett légkondícionált piacra. Sakuék bezzeg nagybevásárlást tartottak, mialatt mi keményen dolgoztunk. Átolvastattuk Bencével a forgatókönyvet, véleménye ez volt: el akarta égetni. De mi ezt nem vettük a szívünkre. Az Ázsia center melletti kínai betlehemek tövében ülve is zenét üvöltettünk, Bence pedig JAPÁN játékkal játszott. Silent Hill-ezett az iPodomon, és fééééélt, kinyírták a "szexi" arcnélküli zombi nővérkék. Ezután dobálozott Barbival ásványvizes üveggel, kicsit fogócskáztak, majd elhúzott. Közben Sakuért is jöttek, és ő is eltávozott. Minakoval tettünk még pár kört , majd mi is hazamentünk, feltettük a metróra, és csak remélni tudtam Barbival, hogy képes lesz hazatalálni... de sikerült neki.

HAPPY END.

Senki ne csüggedjen, lesz ilyen még... ráadásul az új tagunkkal KAVICCSAL... Hip-hip... nahjó elég lesz XD. 

A zene és tecsőreklám pedig kötelező: